ERBITS GERGELY
14 éves koromban kezdtem el mászni Rákosligeten, négy-öt évig a gördeszka és a mászás töltötte ki az életemet, majd lassan a gördeszka beporosodott és maradt a mászás. Ezután pár évvel később volt egy mászóbalesetem, majd két év rehabilitáció következett, aztán ott folytattam ahol abbahagytam. Már a kezdetektől belekóstoltam a versenyzésbe, ahol megismertem a magyar sportmászó közösséget. Táborosi Gáborral is itt hozott össze az élet. Sok tanácsát megfogadtam és igyekeztem elérni, hogy a munka mellett megmaradhasson a sport is az életemben.
A sport folyamatos imádata átalakult szenvedéllyé, ami azt eredményezte, hogy a mindenkori nyaralás nálam a mászás lett. Eljutottam csodálatos helyekre, Franciaország sziklái teljes mámorba ejtettek.
A szép technikás mozgás a falon hosszú időt és sok munkát igényel, de aki vár és tesz érte, nem fog csalódni, hiszen ez a sport igényli a gondolkodó hozzáállást.
Úgy gondolom, hogy a szikla a legjobb mester a földön, így ha teremben mászok tulajdonképpen szinten tartok vagy fejlődöm, hogy aztán a szikla előtt letehessem a tiszteletemet.
Sziklát szoktam itthon is mászni, bouldert és köteleset egyaránt.
Három-négy éve kezdtem el edzéseket tartani, eleinte csak gyermek, majd felnőtt edzést is vállaltam.
Fizikailag sokoldalú sportnak tartom a mászást, amely amellett, hogy saját testünk technikás mozgatására edz, terápiás alkalmazása is egyre elterjedtebb. Pl. gerincferdülésre kimondottan jótékony hatású.